„Magyarország legerősebb faluja”

Fekvése, megközelítése
Alsótold az Északi-Cserhátban, a Zsunyi-patak völgyében fekszik. Budapestről az M3-as autópályán Hatvannál a 21. sz főútvonalon Hollókő felé érhető el a település.
A közeli városok: Pásztó, Szécsény, Balassagyarmat, Salgótarján, Hatvan. Alsótold és környéke a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet része, továbbá területén halad át az Országos Kéktúra útvonala.

Története
A település első írásos emléke 1265-ös okleveles említés. Az oklevelek tanúsága szerint egykor a Toldi család volt a falu földesura. E család tagjai voltak a falu földesurai még 1470-ben is. Toldon 1542-ben öt portát írtak össze, 1549-ben pedig már a török is adóztatta. 1552 nyarán, amikor a környékbeli várak elestek, valószínűleg elpusztult a helység, mert a XVI–XVIII. századból származó összeírások pusztaként említették. A török időkben elnéptelenedett falu a XVIII. század közepétől kezd benépesedni. Legnagyobb lélekszáma – 403 fő – 1900-1920 között volt, lakossága azóta az elvándorlás és a természetes szaporodás visszaesése miatt csökken.
Innen Pásztó volt a legközelebbi város, ide jártak be hivatalos és egyéb ügyeiket intézni a helybéliek. Piaci napon Alsótoldról csoportokban gyalog jártak az asszonyok a piacra, hátukon batyuban, a kezükben kosárban: tojást, túrót, vajat, tejet, tyúkot, csirkét cipelve. Annak ellenére, hogy a lakosságot az élet számos szála Pásztóhoz fűzte, a körjegyzőségre nem tartozó hivatalos ügyeinek intézésére Szirákra kellett menniük.
A községben három úri lak volt:
– 1730 Mészáros Dezső (előbb Veres-kúria, majd Mészáros. Klasszicista. 1830-ban Veres Lajos építette. Földszintes épület, szürke palás, konty tetejű). Jelenleg üresen áll, 2005-ig itt működött az óvoda és szociális konyha.
– 1820. Horváth Géza (Horváthy) kúria. Klasszicista. 1820 körül épült. Földszintes, szabadon álló L alakú lakóház, előtte L alakban tornác. Szürke palával fedett nyeregtető. Az épület időközben lebontásra került.
– 1815. Gonda Sándor (Gonda) kúria. 1815-ben épült. Földszintes, az útra merőlegesen épített, szabadon álló lakóház. Részben zsindellyel fedett kontytetős épület. Szintén lebontásra került az idők folyamán.
Jelenleg Alsó- és Felsőtold két önálló település.

Látnivalói
A falu Felsőtold felé eső külterületén egy középkori nemesi udvarház romjai állnak: egykor a falu birtokosáé, a Toldi családé volt. Az épület a török időkben pusztult el. A Cserhátszentiván felé vezető Toldi utcában a parkban világháborús emlékmű (kettős kereszt) áll. A Mészáros-kúria jelenleg üresen áll.

A Alsótold bejegyzés először a Cserhát Natúrpark oldalán jelent meg.

„Palócföld kapuja”

Fekvése, megközelítése
A Cserhát hegységben, a Galga-patak völgyében található, a Szanda-hegy lábánál. A legközelebbi város, Balassagyarmat 20 km-re található. Vonattal az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonalán közelíthető meg.

Története
Maga a térség ie. 1500 körül népesülhetett be, ezt bronzkori leletek bizonyítják, melyeket a Nemzeti Múzeum őriz. Az első írásos emlék 1272-ből való, egy birtok adás-vételen tűnik fel Bechke néven. Azonban ismert egy 1254-ből való levél, amiben a Bolhád-hegy (a szandai Cserhát) melletti Becske monostoros falu olvasható, s ez Becskére értendő. Etimológiai magyarázat szerint a Benedek személynévből eredhet, annak kicsinyítő-becéző alakja lehet. Ezt alátámasztja, hogy a középkorban a XII. században Benedek-rendi apátság működött a településen. Becskén a török hódoltság előtt több földesúr is osztozott. Közülük említést érdemel Széchenyi Benedek, a történelmi Széchenyi család egyik őse. 1549-től török hódoltsági terület. A török uralom alatt a népesség igencsak megfogyatkozott, ezért a falu akkori birtokosai Árva és Trencsén megyékből szlovák jobbágyokat telepítettek be. 1754-ben három birtokos volt a faluban, 1770-re igen népszerű lett a település, és a jobbágyok már 17 birtokosnak szolgáltak. Többnyire egytelkes – azaz „hétszilvafás” nemesek birtokai később tovább bővültek, az 1841. évben, a községben már 51 szavazati jogú nemes férfit jegyeztek. A falu határában ekkorra 4 nagy és 245 kisbirtok volt. A jobbágyfelszabadítás után azonos jogú polgárokká váltak a jobbágyokkal. Azonban megmaradt erős kisnemesi tudatuk, amelyről a századfordulón élt tanító emlékezik meg: „a lakosság ötödrésze még most is erősen tartja magát régen szerzett jogaiban: legyen bár napszámos, de uraltatja magát és semmiféle egyházi kiadások viselésére nem szorítható.” Becskei idős emberek szerint a Galga-patak völgyében Becskénél ér véget az “Alföld” és kezdődik Mikszáth Görbeországa.

Látnivalók
A Balás-kúria 19. században épült, eredetileg klasszicista,  majd átalakítások után eklektikus stílusú. A településen áthalad az Országos Kéktúra. 2008. szeptember 14-én, a Becske község mellett található Csigahegyen avatták fel Magyarország új, szám szerint hetedik buddhista sztúpáját, a Megvilágosodás-sztúpát. A két világháború áldozatainak emlékére állították a műkőből készült műemléket és kettőskeresztet. A Polgármesteri Hivatallal majdnem szemben áll egy XVIII. században épült  kőhíd, melynek boltozata magas ívelésű, anyaga terméskő. A körablakos ház szintén Becske egyik érdekes épülete. Jellegzetességét az utca felé néző körablakos homlokzat adja. A Hivatal melletti dombon épült a római katolikus templom, mely a legrégebbi épület a faluban. Eredetije középkori, a jelenlegi fallal körülkerített templom klasszicista stílusban épült 1800-ban. Az előző, 1593 őszén felgyújtott templomból megmentett 500 fontos harangján 1532-es évszám olvasható. A harang jelenleg is a templomban található. A templom előtti kőfeszületen ez áll: ‘a dézsai szőlő gazdák 1858′.

A Becske bejegyzés először a Cserhát Natúrpark oldalán jelent meg.

„Andezit és termál”

Megközelítése, fekvése
Bér a Cserhát lábánál, a hegység délnyugati részén helyezkedik el, a Bér patak mentén. Közvetlen autóbuszjárattal érhető el Budapestről és Balassagyarmatról, de megközelíthető az apci és aszódi vasútállomásról induló buszjáratokkal is.

Története
A települést írásos emlékek szerint a XV. században a bujáki vár részeként tartották számon, de a Kökényes-Radnót család birtokaihoz tartozott. A török uralma alatt a lakosság száma erősen megfogyatkozott, így szlovák nemzetiségű jobbágyokat telepítettek ide. A úrbérrendezést követően a  XVIII. század második felében az Eszterházy család birtokába került. Ezután is többször cserélődtek a birtokosok. A II. világháború után a község a sziráki körjegyzőséghez tartozott, majd a rendszerváltás után ismét önállósodott. A magyar mellett cigány és szlovák önkormányzat is működik.

Látnivalói
Bér ófalunak nevezett részében 150 évvel ezelőtt épített csaknem 70 pince emlékeztet a szőlőművelés helyi hagyományaira. A Virágospusztán lévő klasszicista stílusban épült Lázár-kúria keletkezéséről nincsenek pontos adatok, valószínűleg  a XIX. században épült.
A klasszicista stílusú evangélikus paplak – feltehetően régebbi építmény felhasználásával – 1820 táján épült. Az udvarán XVIII. századi melléképület áll. A béri evangélikus templom műemlék. Építészeti részletei alapján középkori eredetű. Épített örökségünk részét képezi a régi vízimalom is. Falumúzeum várja az ide látogatókat és az emlékeinkre kíváncsi helyieket. Megismerésre méltó a helyi népviselet, felfedezésre vár a táj szépsége.
Egyedülálló a település közelében található, könnyű sétával elérhető, világviszonylatban is ritka természeti, vulkanológiai képződmény, a Bér- Nagyhegy- 5-6 szögletű 8-10 méter hosszú ívelt homorú andezit oszlopsor.

A Bér bejegyzés először a Cserhát Natúrpark oldalán jelent meg.

„A traktorok otthona”

Megközelítése,fekvése
Bokor község a Cserhát lábánál fekszik, nagyjából a Pásztó-Hollókő-Buják háromszög súlypontjában. Zsáktelepülés, megközelíteni a 21. úttól Hollókőre vezető úton lehet. Van egy időnként járható, festői aszfaltos erdőgazdasági út Bujákról is, ezt csak a térképek egy része jelzi. A völgyben fekvő települést dombok, erdők övezik.

Története
Bokor község Árpád-kori település, az oklevelek 1265-ben említik először. Báthory István 1439-ben nyerte adományul, ekkor Buják várának tartozéka volt. A középkori falu valamivel délebbre feküdt, és Kisbokornak nevezték. A török hódoltság alatt a falu teljesen elnéptelenedett. A XVII. század végén, a  XVIII. század elején újra benépesült a falu. A jobb megélhetés reményében a felvidékről, Zólyom vármegyéből Zólyom mellől, Osztraluka, Alsó- és Felsőbágyon falvakból települtek be tótok. A vármegyei adóíveken 1715-ben öt magyar és öt szlovák, 1720-ban pedig öt magyar, valamint egy-egy szlovák és német háztartást írtak itt össze. A kutatók a középkorban használatos “Bukur” személynévből eredeztetik a falu nevét, de a bokor köznévből is származhat, az itteni bokros-cserjés vidék miatt. A 1863-as tűzvész után a leégett falut újjáépítették. A XX. század első felében a helybéliek cselédek és napszámosok voltak.

Látnivalói
1770-ben a község birtokosa a Darvas család lett, eredetileg a katolikusok számára ők építették a mai templomot. A temetőben lévő rom egy XIII. századi templom maradványa. A falmaradványok a temető legmagasabb pontján találhatók, nagyobbrészt fákkal, bokrokkal benőve. A tájház épülete szlovák stílusban épült, közel 110 éves, a falu egyetlen, eredeti állapotában fennmaradt épülete. Gyűjteménye közel 100 darabból áll.

A Bokor bejegyzés először a Cserhát Natúrpark oldalán jelent meg.

„Festőt megihlető népviselet”

Megközelítése, fekvése
Buják a Cserhát déli részén, a Buják- és a Virágos-patak találkozásánál fekszik. A Cserhát legnagyobb települése. Ásatási leletek bizonyítják, hogy már az ősember is megtelepedett a falut körülvevő dombokon. Vára feltehetően a tatárjárás után épült, nem játszott nagy szerepet a török hódoltság idejében. A falu felett a Cserhát legnagyobb összefüggő erdőrésze terül el. Buják zárt település, megközelítése szilárd burkolatú úton csak Kisbágyon felől lehetséges. Talán a zártságának köszönhető, hogy megmaradt a falu híres népviselete, emiatt sok turista keresi fel a települést.

Története
A régészeti feltárások megállapították, hogy a késői bronzkortól lakott a terület, valamint honfoglalás idejének tárgyi emlékei is előkerültek. A tatárjárást követően  a védelem megerősítésének érdekében várat építettek, amelynek öregtorony elnevezésű része 1303-ban már állt. Csák Máté kiskirálysága alatt az erődítmény és környéke nagyobb harcok színhelye volt. Buják a XV-XVI. század fordulóján mezővárosi kiváltságokkal rendelkezett. A török érkezésének hírére a várat 1551-ben Báthory András megerősíttette, de egy évvel később Ali budai basa serege könnyedén elfoglalta. Bujáknak 1562-63-ban bizonyos Szefer, a hatvani helyőrség helyettes parancsnoka volt a hűbérbirtokosa. Akkor 38 adóköteles házat vettek itt nyilvántartásba, és 1579-ben is ugyanennyit írtak össze. A vár a hódoltság alatt több török méltóságé is volt, de mindezek ellenére a falu valószínűleg nem pusztult el a hódoltság végére, mert lakossága a többi településhez képest nagy lélekszámú és teljesen magyar volt a XVIII. század elején is. 1745-ben Mária Terézia gróf Esterházy Pálnak adományozta a községet. A XVIII. század végén, a XIX. század elején nagyarányú templom-, földesúri kastélyépítés vette kezdetét. A nagyobb távolságokból történő építőanyagszállítás elsősorban a lovat tartó gazdákat sújtotta. Buják község lakói a megyéhez 1797-ben küldött levelükben azt panaszolják, hogy Bodniczky Dániel, kastélyának építéséhez „… állandóan forspontba hajtja a jobbágyokat, amikor a faluban alig van ló. Akinek nincs lova, annak drága pénzen kell fogadni…”. 1873-ban kolerajárvány pusztított a településen. A II. világháborút követően a katonaság üdülőcentrumot létesített Buják határában, ami a zsákfalut még jobban elszigetelte. Ezt a rendszerváltást követően átalakították mindenki által látogatható üdülőcentrummá.

Látnivalói
A faluból jelzett tanösvény mentén lehet felkeresni az erdei kirándulóhelyeket. Az erdőben 2001-ben újították fel a Sasbérci kilátótornyot, amely nyitva áll a látogatók előtt. A Selyemréti Egidius-forrás környéke kedvelt kirándulóhely. Sokan keresik fel a Rákos-patak mellett elterülő Keselyréten lévő több mint 400 éves kocsányos tölgy matuzsálemeket, amelyeket a megye elsőként, 1943-ban védetté nyilvánított. A bujáki népviselet az ország egyik legszebb és legismertebb népviselete. Népviseletét, hagyományait most is őrzi a falu lakossága. A vár – mint a legtöbb magyar vár – a tatárjárás után épült. A várromhoz erdei ösvény vezet. A Kálvária-hegy legmagasabb pontján álló, szabálytalan építmény, a kálvária  klasszicista stílusban épült 1820 körül, melyben megcsodálható a 12 stáció. A kálvária a mellette álló Szt. Anna kápolnával egységet képez. Érdemes megtekinteni a község katolikus templomát, amely barokk stílusban épült. Buják plébániáját először 1542-ben említik, az akkori templom helye azonban ismeretlen. A mai templom 1752-57-ben épült.

A Buják bejegyzés először a Cserhát Natúrpark oldalán jelent meg.

„Ahol az utak egybefutnak”

Fekvése, megközelítése
Cserháthaláp Balassagyarmattól mindössze 13 kilométerre található, Szécsénytől 15 km-re  délnyugatra. Összeköti a Belső Cserhátban lévő falvakat Cserhátsurány – Terény vonalában. A falu, amelynek belterülete 10 hektár, egy széles völgyben helyezkedik el a Feketevíz-patak vonulatában. Az átutazók községünkből körbetekintve megcsodálhatják a Cserhát jellegzetes, íves dombjait.

Története
Cserháthaláp Árpád-kori település, de a korai történetére vonatkozó adatok hiányosak. Az azonban tény, hogy a XIII-XIV. században a Halápi család volt a földesura. Birtokosának nevét említették 1416-ban is: Halápi János Boszniában esett a török fogságába. Hosszú raboskodása idején a magyar nemesek Pécsett országos tanácskozást tartottak a foglyok kiváltása ügyében. A rabokért összesen 65 ezer forintot követelt a török. Halápi János azonban soha nem tért haza, a család kihalt. A falu földesura 1542-ben Marczaly Zsigmond volt. Haláp a török időkben elnéptelenedett, de az 1715-ös vármegyei összeírásban már 15 adóköteles háztartással említették. Korábban két község állt itt: az Ördög-oldal nevű domb alatt Nagyhaláp, Terény felé, a lapályon pedig Kishaláp terült el. A két falut 1905-ben egyesítették. A falucska az irodalomtörténetbe is bevonult: Mikszáth Kálmán egyik legismertebb és legtöbb nyelvre lefordított művében, a Szent Péter esernyője című műben írta le a halápi tanítónő temetésének esetét.

Látnivalók
Római katolikus templom – védőszentjei Szent Péter és Szent Pál – a község közepén áll, elődje egy késő barokk stílusú kápolna volt, amely a XVIII. században épült. Mai formáját 1907-ben nyerte el, akkor egészült ki a toronnyal.  A Szent Pétert és Szent Pált ábrázoló főoltárképet 1790 táján festették. Az életnagyságú Betlehem 2006 Karácsonya óta minden évben felállításra kerül a község központjában, a szabadtéri színpadon. Az esténként ünnepi fénnyel díszített Betlehem szabadon látogatható a karácsonyi időszakban. A település határában helyezkedik el a Rézparti-Víztározó Horgásztó, amelynek 8,8 hektáros területe távolról nézve szívalakú formát rajzol ki. A tó fölött magasodó hegyről gyönyörű a kilátás. Az 1997-ben mesterségesen kialakított tározót körülölelő dombok kirándulásra, a megkapóan gyönyörű környezet természetfotózásra, horgászatra és pihenésre kiválóan alkalmas.

A Cserháthaláp bejegyzés először a Cserhát Natúrpark oldalán jelent meg.

„Kastélyokra néző templomok”

Fekvése, megközelítése
Romhánytól északkeletre fekvő település. Cserhátsurány műemlékekben gazdag, hangulatos falucska, a Belső-Cserhát dombjai között bújik meg. Közúton megközelíthető két szomszédos települése Cserháthaláp és Herencsény. A község belterületén halad át a település fő vízgyűjtője: a Fekete-víz patak. A múlt század közepéig egészen Mohora településig összefüggő mocsárvilág húzódott a patak mentén.

Története
Cserhátsurány középkori település, nevét egykor Suránynak írták. A XIV. században Surány a Csór nemzetség birtoka volt. 1344-ben a Csór nemzetségbeli Tamás királyi főajtónálló birtoka volt, aki itt templomot építtetett és a pápától búcsú tartására is engedélyt kapott. A középkori épület képezi ma az új templom szentélyét. 1726-ban a Sréter család birtoka volt. A Sréter család építtette a falu evangélikus templomát is, mely műemlék. A templom nem sokkal II. József türelmi rendelete után épült. A családból Sréter János részt vett a Rákóczi szabadságharcban is, ahol a fejedelem dandártábornoka volt. A községben álló kastélyuk a XVIII. században épült, később átalakították, oszlopos bejárati csarnokkal bővítették.

Látnivalók
A Mohora felől érkezők először a faluban található kis horgásztóval találkozhatnak. A Fekete-vízen átkelve a Dobó Katica úton található a római katolikus templom. Csór Tamás királyi főajtónálló 1344-ben építette, gótikus kőbordázattal ellátva. A Jánossy család részére 1602-ben épült a reneszánsz-barokk stílusú saroktornyos kastély a Petőfi úton. Az evangélikus templom a Bocskai úton áll. A Sréter család építtette, ma műemlék. A Majláth-kastély a volt gyógypedagógiai intézet épülete, ma magán kézben van ismeretlen személynél, nem látogatható. A Sréter család kastélya a XVIII. században épült. Az ide látogató megtekintheti még a Lóránt kúriát, az evangélikus temetőt, az I. és II. világháború áldozatinak állított emlékműveket, az 1956-os emlékművet, és a szovjet katonai temetőt, ahol 73 fő nyugszik. A hagyományos paraszti életet mutatja be a Falumúzeum.

A Cserhátsurány bejegyzés először a Cserhát Natúrpark oldalán jelent meg.

„A Cserhát legszebb völgye” 

Megközelítése, fekvése
Cserhátszentiván a Cserhát-hegység dél-keleti részén található aprófalvas vidéken helyezkedik el. Hegyvidéki környezettel rendelkező, erdővel körülvett település. A község területét érinti a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet, valamint a NATURA 2000 hálózat. Cserhátszentiván teljes közigazgatási területével része a Cserhát Natúrparknak. Közúton a legegyszerűbben Pásztó felől közelíthető meg. Budapesttől 90 km-re, Pásztótól 12 km-re, Hollókőtől 8 km-re található.

Története
Scenthywan, Sankt Ivany, Szentivány, Szent-Iván, 1906 óta Cserhátszentiván:
A környéken talált számtalan régészeti lelet bizonyítja, hogy a település ősidők óta lakott volt.
A római kereskedelmi-hadi út, mely Hatvanból Szécsénybe vezetett, itt haladt át. Az út olyan várak között haladt, mint Buják, Ecseg, Hollókő. Cserhátszentivánon jelentős szkíta és avar-kori leleteket találtak. A i.e. VI. századtól a szkíták, a i.sz. VI-VII. századtól a szlávok, majd a Honfoglalás idején a Zách, Kacsics és Szolnok család tagjai telepedtek le. Első írásos említése 1265-ből ismert. A török megszálláskor a teljes falut lerombolták az átvonuló török seregek. Szentivánt evangélikus tót családokkal népesítették be a XVIII. század közepén, addig a település lakatlan volt. A falu 1734-től nemes község volt, így lakói nem fizettek adót. A helyi legendárium úgy tartja, hogy 1705-ben II. Rákóczi Ferenc szécsényi országgyűlésre tartva seregeivel itt pihent meg a mai falu határában lévő forrásnál. Az újranépesített településen a XIX. században kolerajárvány pusztított, megtizedelve a lakosságot. A település nem csak szlovák etnikumú volt, hanem a betelepülések következtében magyar és zsidó is. Még zsinagógát is építettek. 1900-as évek elején már iskolája is volt a falunak, amit a nyolcvanas években bezártak.  Cserhátszentivánt gyönyörű fekvése miatt a falusi turizmus már az 1930-as években felfedezte. A faluban ekkor 70 x 18 méteres, 24 C° hőmérsékletű, kissé kénes vizű strand, 10 db első osztályú, 18 db másodosztályú vendégszoba, büfé, vendéglő, fagylaltozó, posta, telefon, lőtér, tekepálya működött.

Látnivalói
Természeti értékeink közül kiemelkednek a Bézma keleti, felső harmadában található oszlop alakú, függőkő formájú andezittömb-vonulatok, amelyek a vulkáni szórás emlékét őrzik. Ilyenek a Hármas-forrás feletti kövek, illetve a falu feletti oldalban található Bak-kő.
A hegyek alsóbb régiójában középső miocén eredetű lajtamészkő, homok, agyag található. Ezeket a kőzeteket szeli át észak-északnyugati irányból a Zsunyi-patak, észak-nyugati irányból a Cserkúti-patak. A felszíni vízfolyások javát a Szuha-patak fogadja be.
Cserhátszentiván környékén nagyon sok forrás található. Említést érdemel a Pelecke (342 m) andezitjének peremtörésénél a patak mellett feltörő langyos vizű forrás, valamint a 18 C°-os, vastartalmú Hármas-forrás vize. Kisebb vízhozamú forrás az Alsómalom-tanya melletti forrás, valamint a Cserkút-puszta melletti forrás, amely az Egres-patak közvetlen közelében hozza felszínre vizét. A környéken nagyon sok védett növény- és állatfaj található. Az erdőkben fészkelő ragadozó madarak közül az idősebb tölgyesek háborítatlan részein évről-évre fészkel egy fokozottan védett békászó sas pár. Egy mesterségesen kihelyezett fészekben költött a Keleti-Cserhát első, szintén védett kerecsensólyom párja. Jellemző nagyvadak a gímszarvas, az őz, a vaddisznó és a muflon. Egy elhagyott kőbánya rekultivációjának köszönhetően a településen biológiai- és geológiai tanösvény került kialakításra. A patakparti sétány ismeretgazdagító, romantikus kirándulást ígér. A tanösvény, a közelben található kilátó, a Kálvária-domb, valamint a környék gyönyörű turistaútvonalai kellemes időtöltést, igazi kikapcsolódást jelentenek az idelátogatóknak. A szűk, kanyargós főutca és a palóc házak szinte az egész faluban a XX. század elejének hangulatát idézik. A temetőben áll a környék legrégebbi, 1067-ben épült templomának romos tornya. A törökök által elpusztított templomot 1752-ben építették újjá, barokk tornya és a templom földdel takart alapfalai országos műemlékvédelem alatt állnak. A plébánia adatai szerint a templomhajó alatt eltömődött, boltozott kripta van. A temetőben, a régi templomtorony mellett áll a szintén országos műemlékvédelem alatt álló népi feszület, amelyet Gyurcsányi János állíttatott 1810-ben. Az új római katolikus templom 1942-ben épült. Említésre méltó a helyi védelem alatt álló evangélikus imaház és fa harangláb, valamint a használaton kívüli zsidó temető.

A Cserhátszentiván bejegyzés először a Cserhát Natúrpark oldalán jelent meg.

Fekvése, megközelítése
Debercsény Nógrád megye nyugati felén, a Cserhát középső részén, Balassagyarmattól délre helyezkedik el, erdőktől övezve, az Aszód-Balassagyarmat vasútvonal közelében. A 70 km-re fekvő fővárosba legegyszerűbben vasúton lehet eljutni Magyarnándorból, amely a községtől 3 km-re található. Balassagyarmatra rendszeres autóbuszjárat közlekedik.

Története
A település nevét szláv eredetű személynévből származtatják. 1335-ben említik először egy oklevélben Deberchen néven. Akkoriban a Pusztatemplom-dűlőnek nevezett részen állt a falu: itt találták meg a régészeti kutatások során 1999 nyarán az egykori román stílusú templom alapfalait. Egy oklevél 1358-ban említette először a birtokos Debercsényi Pétert. A török hódoltság idején, Szanda várának elfoglalása után Debercsény már a töröknek adózott.  A falu a hódoltság után újratelepült, bár az 1715-ös összeírás még lakatlannak találta; csak az 1770-es úrbéri rendezés említette újra községként. 1851-ben 186 katolikus, 14 evangélikus, 4 zsidó lakosa volt.

Látnivalók
A Fő úton található a  Harangláb. A török alatt, a még ekkor jelentős községnek számító Debercsénynek temploma volt, és volt egy haranglábja, benne szépen szóló haranggal, amelynek hangja a hetedik határba is elhallatszott. A harangra szemet vetett a szandai vár kapitánya, hogy ágyút öntessen belőle. A falu azonban szembeszállt a törökkel, és bár csodás körülmények között -a harangláb inkább a mélybe süllyedt, mintsem pogány kézre kerüljön -de megőrizte jogos tulajdonát. Valójában a törökök szétlőtték a templomot és a haranglábat, a lakosság nagy részét pedig elpusztították. Mellette áll a római katolikus templom, amely 1983-ban épült. A régi templom a török hódoltság alatt a lángok martaléka lett, amikor a török hadak erre vonultak Szandáról Drégelypalánkra. A néphit szerint a régi templom harangja hétévente feljön a felszínre és kondít néhányat. A templomban került elhelyezésre az Árpád-kori régészeti kiállítás, amely előzetes egyeztetéssel megtekinthető.

A Debercsény bejegyzés először a Cserhát Natúrpark oldalán jelent meg.

„Ahol a madarak mindig énekelnek”

Megközelítése, fekvése
A Kelet-Cserhátban megbúvó történelmi és természeti értékekben gazdag település Pásztótól nyugatra, a Cserhát déli lábánál található, a Szuha-patak és a Kozárdi-patak összefolyásánál.

Története
Kőkorszaki leletek is előkerültek a település határában, ami azt mutatja, hogy már ebben az időben is éltek a területen.  Ecseg első írásos említése 1238-ból származik: IV. Béla egyik okiratában megerősítette itteni birtokában a Szent János lovagrendet. A település határában állt egykor a tatárjárás után emelt Ilona-vár. Az erődítmény már a XV. században elpusztult. A község 1460 és 1481 között Hollókő várának tartozéka volt, a középkortól egyházas hely, 1656-ban Nógrád vármegye püspöki helynöke volt az itteni plébános. Ecsegnek valaha igen jó bora termett: a középkorban a királyok adófizető eszközként is elfogadták. A helyi szőlőskerteket a XIX. század végén pusztította el a filoxéra. Egykor búcsújáró hely volt a falu közelében lévő úgynevezett szentkút, amelyhez számos csodás gyógyulás emléke fűződik. 1680-ban templomot építettek itt, amikor azonban a kút vize elapadt, a kegyhely is elpusztult.

Látnivalói
Szakrális kegyhelyek és út menti kápolnák: A volt kápolna (káponka) forrásának bejárati része; Boldogasszony-káponka, Szent Anna káponka (templom mellett), Orbánka, Hajnalné kápolnája. A Boros úti pincesor (25 pince, többségük épségben), a Damjanich úti (Szőlőkalja) és a Rákóczi úti (Felső útsor) pincesor. Malomfal maradvány az Alsómalomnál. A volt Gyenes-féle vízimalom épülete a Várszeg út végén (ma vendégház). Néhány idősebb parasztház a Várszeg úton. Mindenszentek templom. Az iskola épületében található helytörténeti gyűjtemény.

Természeti látnivalók
a Magas-hegy és Közép-hegy közötti szurdokvölgy (a Cserkúti-patak völgye)
a Közép-hegy és Bézma közötti völgy (a Zsunyi-patak völgye)
az ecsegi Várhegy (Várdomb)
Parlag (eróziós domboldal, legelő) az ún. Mészkemencével
az Ecseg-Kozárd közötti tó (víztározó)
andezitbe vájt szurdokok, patakvölgyek, (Cserkúti-patak, Szurdok-árok)
a Közép-hegy és a Bézma andezit tömbjei, szikla alakzatai
a Parlag nevű dűlő eróziós árkai
a Hármas-forrás (a Zsunyi-patak völgyében), és az ún. Káponka-forrás, Alsómalom-forrása

A Ecseg bejegyzés először a Cserhát Natúrpark oldalán jelent meg.