Buják

Adatok a településről
Lakóinak száma: 2187
Területe: 5 304 ha
Statisztikai kistérség: Pásztói
A település honlapja: http://bujak.hu/

„Festőt megihlető népviselet”

Megközelítése, fekvése
Buják a Cserhát déli részén, a Buják- és a Virágos-patak találkozásánál fekszik. A Cserhát legnagyobb települése. Ásatási leletek bizonyítják, hogy már az ősember is megtelepedett a falut körülvevő dombokon. Vára feltehetően a tatárjárás után épült, nem játszott nagy szerepet a török hódoltság idejében. A falu felett a Cserhát legnagyobb összefüggő erdőrésze terül el. Buják zárt település, megközelítése szilárd burkolatú úton csak Kisbágyon felől lehetséges. Talán a zártságának köszönhető, hogy megmaradt a falu híres népviselete, emiatt sok turista keresi fel a települést.

Története
A régészeti feltárások megállapították, hogy a késői bronzkortól lakott a terület, valamint honfoglalás idejének tárgyi emlékei is előkerültek. A tatárjárást követően  a védelem megerősítésének érdekében várat építettek, amelynek öregtorony elnevezésű része 1303-ban már állt. Csák Máté kiskirálysága alatt az erődítmény és környéke nagyobb harcok színhelye volt. Buják a XV-XVI. század fordulóján mezővárosi kiváltságokkal rendelkezett. A török érkezésének hírére a várat 1551-ben Báthory András megerősíttette, de egy évvel később Ali budai basa serege könnyedén elfoglalta. Bujáknak 1562-63-ban bizonyos Szefer, a hatvani helyőrség helyettes parancsnoka volt a hűbérbirtokosa. Akkor 38 adóköteles házat vettek itt nyilvántartásba, és 1579-ben is ugyanennyit írtak össze. A vár a hódoltság alatt több török méltóságé is volt, de mindezek ellenére a falu valószínűleg nem pusztult el a hódoltság végére, mert lakossága a többi településhez képest nagy lélekszámú és teljesen magyar volt a XVIII. század elején is. 1745-ben Mária Terézia gróf Esterházy Pálnak adományozta a községet. A XVIII. század végén, a XIX. század elején nagyarányú templom-, földesúri kastélyépítés vette kezdetét. A nagyobb távolságokból történő építőanyagszállítás elsősorban a lovat tartó gazdákat sújtotta. Buják község lakói a megyéhez 1797-ben küldött levelükben azt panaszolják, hogy Bodniczky Dániel, kastélyának építéséhez „… állandóan forspontba hajtja a jobbágyokat, amikor a faluban alig van ló. Akinek nincs lova, annak drága pénzen kell fogadni…”. 1873-ban kolerajárvány pusztított a településen. A II. világháborút követően a katonaság üdülőcentrumot létesített Buják határában, ami a zsákfalut még jobban elszigetelte. Ezt a rendszerváltást követően átalakították mindenki által látogatható üdülőcentrummá.

Látnivalói
A faluból jelzett tanösvény mentén lehet felkeresni az erdei kirándulóhelyeket. Az erdőben 2001-ben újították fel a Sasbérci kilátótornyot, amely nyitva áll a látogatók előtt. A Selyemréti Egidius-forrás környéke kedvelt kirándulóhely. Sokan keresik fel a Rákos-patak mellett elterülő Keselyréten lévő több mint 400 éves kocsányos tölgy matuzsálemeket, amelyeket a megye elsőként, 1943-ban védetté nyilvánított. A bujáki népviselet az ország egyik legszebb és legismertebb népviselete. Népviseletét, hagyományait most is őrzi a falu lakossága. A vár – mint a legtöbb magyar vár – a tatárjárás után épült. A várromhoz erdei ösvény vezet. A Kálvária-hegy legmagasabb pontján álló, szabálytalan építmény, a kálvária  klasszicista stílusban épült 1820 körül, melyben megcsodálható a 12 stáció. A kálvária a mellette álló Szt. Anna kápolnával egységet képez. Érdemes megtekinteni a község katolikus templomát, amely barokk stílusban épült. Buják plébániáját először 1542-ben említik, az akkori templom helye azonban ismeretlen. A mai templom 1752-57-ben épült.

Hozzászólások lezárva