A kultúrtáj, amelyben őseink éltek, s verejtékükkel minden talpalatnyi helyét művelték, gondozták, mára elvadult, eltorzult. Az elhagyott, elgyomosodott szántók, az elbokrosodott legelők, a lerabolt, tarra vágott erdők nem azt mutatják, hogy a természet újra birtokba vette azt, ami egyszer az övé volt, hanem hogy az ember elrontott valamit. Leromlott a pannon kultúrtáj állapota, elromlott a természet és a gazdálkodó ember kapcsolata.
Megszűnt, de nem véglegesen, és nem visszafordíthatatlanul. Képzett, felelősen gondolkodó szakemberek útmutatását követve a természet rendje – legalább részben – helyreállítható. Nem olyan lesz, mint nagyapáink korában, amikor a vetésforgóban művelt szántók végén gyümölcsfák virágoztak, az árokpartokat gondosan kaszálták, a legelőkön gulyák, nyájak, kondák tanyáztak, a szőlőhegyen minden családnak parcellája volt. A mezőgazdaságtól eltávolodó ember ilyen szintű gazdálkodásra már nem képes, de a Nógrádra oly jellemző mozaikszerűen váltakozó szántók, legelők, erdők látványa, a biológiai és táji sokszínűség, a hagyományok megőrizhetők, sok esetben életre kelthetők. Unokáinkra olyan világot hagyhatunk, amely a szép, vonzó természeti és kulturtáj érzetét kelti az idegenben, és a turizmus révén megélhetést, boldogulást nyújthat nekik.
Ez az irigyelt világ lenne a Cserhát Natúrpark, amelyet megcsonkult, gazdasági létében közel egy évszázada vergődő vármegyénk talán legérintetlenebb szegletében szeretnénk megvalósítani. A huszonkét község határát jórészt még a vonat is elkerüli, a térséget uraló Cserhát-gerinc egyik oldaláról a Dunába, a másikról a Tiszába folynak a patakok. A hatalom által évtizedekig mostohán kezelt vidéket elkerülte az iparosítás, a lakosság fele máshol keresett boldogulást, a maradók őrizték gyökereiket, hitüket. Persze nem maradt meg minden, de több maradt, mint más vidékeken általában. Ez a kényszerű csipkerózsika álom most előnyünkre változhat, ha nem követjük el a máshol pusztító átgondolatlan modernizáció hibáit, és legjobb tudásunk szerint aknázzuk ki a lehetőségeket.
A Cserhát Natúrpark koncepciója jól mutatja, hogy milyen értékeink maradtak meg. Természeti kincseink is figyelemre méltóak, de kulturális örökségünkkel együtt páratlan értéket képviselnek. Az önerőből, mindenféle pénzügyi támogatás nélkül készült, a cserháti palóc vidék jövőjéért tenni kész lokálpatrióták szellemi munkáját magába foglaló szakmai dokumentáció nekünk, itt élőknek az útmutatónk lesz a jövőben. Sokat kell még dolgoznunk, mert a mellőzés évtizedei nem múltak el nyomtalanul, sőt talán maga a mellőzés sem múlt még el. Az emberek, a helyben maradók elbizonytalanodtak, maguk sem hiszik el, hogy milyen kinccsel rendelkeznek. Vissza kell adni a hitüket, s ennek egy eleme lehet a Natúrpark, amely azt üzeni, hogy országos szinten is számon tartják a vidéket.
Pekár István
